Mocsolyán hatalmas vendégszeretet fogadott minket. A szállás elfoglalása után megebédeltünk, s később megtartottuk első műsorunkat, egy nagyon jó közönség előtt. A műsor végeztével összepakoltunk, majd pár órás pihenő után, az ottani kultúrházban elfogyasztottuk vacsoránkat. A hangulatot tovább emelte az ottaniakkal közös adomázás, a zeneszó és az éneklés. S persze nem kellett sokat várni, hogy előkerüljenek a borral, pálinkával teli üvegek sem.
Másnap, elhagytuk a szállást majd, reggeli után egy interaktívabb műsort tartottunk. Egy rövid fegyverbemutató után, a vállalkozó szelleműeknek lovagi hétpróbát tartottunk, ahol megmutathatták rátermettségüket. Miután összepakoltunk, vendéglátóink társaságában megebédeltünk, s rövid búcsúzkodás után útnak eredtünk Körösszegapáti felé.
Körösszegapátin háromfelé bontottuk műsorunkat. Elsőkén egy fegyverbemutatót tartottunk amit néhány párbajjal tarkítottunk. Kis pihenő után megtartottuk műsorunkat, majd miután besötétedett a fáklyás bemutatónkat láthatta a közönség, melyet hatalmas lelkesedéssel néztek végig. Fergeteges ováció fogadta, amint a párbajok során az összetalálkozó pengék nyomán szikraeső csapott fel, vagy ahogy a tüzes nyílvesszők sora lángra lobbantotta a céltáblát…
Nagyon szép volt ez a hétvége és közösségkovácsoló. Nagyon megható volt, hogy az ottani emberekben mekkora a hazaszeretet. S ugyan néhány kedves barátunk nem tudott velünk tartani, de gondoltunk rájuk és sokat emlegettük őket.
Zárásként álljon itt nagyrabecsült (s a jóféle bort soha sem megvető) Ádámunk néhány örökbecsű szava:
Éljenek a mocsolyai szőlősgazdák, főzőasszonyok,a vendéglátás a BOR, PÁLINKA (és ami utána maradt belőlünk.)
Viccet félretéve életem egyik legnagyobb élménye volt, hogy eme kis közösség emberei megajándékoztak minket bizalmukkal szeretetükkel, figyelmességükkel...borukkal és ....
Írta: Szabó Zoltán
