Messzeható fegyverek
2007. máj. 11.
|
írta: Neufeld Tamás |
olvasva: 5265
|
Kelevéz: Kinézetre a lándzsához hasonló, fára
erősített fém hegy. Súlya azonban sokkal kisebb, mint a lándzsáé. Egy
gyalogos harcos 6-8 darabot vitt magával a harcba. Ezeket a támadóira
dobta. Nagy gyakorlatot igényelt. Ezeket vadászatokon gyakorolták
békeidőben.Hajító tüske vagy csatacsillag: Kereszt alakú kovácsolt fém lap, melynek mind a négy végét hegyesre és élesre kovácsolták. Nagy tömegben dobták a rohamozó ellenségre, de alkalmas volt a lovasrohamok megtörésére is. A lovak lábát, szügyét célozták. A csata előtti napon az ellenség elé a földbe rejtették tüskével felfele, így a rohamozó lovak illetve gyalogosok ha beleléptek, azonnal harcképtelenné váltak.
Íjak: A Magyarok rettegett fegyvere a visszacsapó íj. A középkorban nem pontos célzásra használták a csatamezőn, hanem területet lőttek be vele. Egyszerre 800-1000 íjász dolgozott vezényszóra. Hatásosságát tekintve egy történész azt mondta, hogy ereje akkor meg felet egy mai Mig-29-es vadászgépével. A vesszőre, (ami nádból vagy könnyebb fajsúlyú fából készült) fém hegyet erősítettek, melynek kovácsolt acélhegye volt. 30-50 méterről egy homokkal teli fém vödröt át lehetett vele lőni.
Számszeríj: Az íj továbbfejlesztett változata. Lassabb, mint a visszacsapó íj, felhúzása nehezebb, ezért a csatákban minden számszeríjász mellé egy gyalogost állítottak hogy védjék azt. Előnye viszont az ereje, illetve, hogy pontos célzásra alkalmas volt. Az akkor használatos páncélt könnyedén átlőtte akár 200-300 méterről is.
A cikket írta: Neufeld Tamás
Kapcsolódó cikkeink
-
Öltözék és vértezet
2007. máj. 11. | | Írta: Neufeld Tamás
A fegyverek fejlődésével a különböző védőfegyverek, védőöltözetek fejlődésére is nagy szükség volt a támadások hatékony kivédése érdekében. A sodronying adta védelmet sisakokkal és szűkre szabott bőr ágyékkötőkkel erősítették meg. A sokkal drágább lemezvértezetet csak a módosabbak engedhették meg maguknak. tovább >
-
Szálfegyverek
2007. máj. 27. | | Írta: Neufeld Tamás
A XIV. század jellemző döfőfegyvere a lándzsa, ami az Árpád-háziak idején Magyarországra vándorolt német lovagok közvetítésével érkezett hozzánk. Szintén ebben a században jelentek meg az alabárdok, kezdetben, mint vágó-ütő-döfő szálfegyver. tovább >
-
A közelharc fegyverei
2007. máj. 11. | | Írta: Neufeld Tamás
Az emberiség legősibb fegyverei, hiszen már az ősember is használt különböző ütő- és zúzófegyvereket. A későbbiekben a közelharci fegyverek a vértezetekkel párhuzamosan fejlődtek. A XIV. században a kardok és tőrök mellett általánossá és igencsak félelmetes fegyverré a buzogány vált. Mellette különböző bárdokat, vágófegyvereket használtak a harc során. tovább >
Debreczeni Arany-Keresztes
