Ostromeljárások, ostromgépek - 2. rész

A középkor várak alakulásának, fejlődésének megértéséhez elengedhetetlen a különféle ostromeljárások ismerete. Az ostromtechnikák gyakorlatilag egyidősek az erődítményekkel, mert mihelyt megépítették az első védőfalakat, valaki egészen biztosan égett a vágytól, hogy lerombolja őket. A korábbi cikkben bemutattam azokat az ostrommódszereket, melyeknek alapvető feltétele volt, hogy a támadó megközelítse a várfalat – így a falrohamot, az aknázást, a faltörő kost és az ostromtornyot. Ebben a második részben azokat a sokak által ismert ostromgépekkel ismertetem meg a cikk olvasóit, amelyek vagy gravitációs, vagy torziós elven működtek és lehetővé tették a falak távolról való rombolását.

Ballista

Az ellenfél élőerejére közvetlenül a legveszedelmesebb ostromfegyver a ballista volt. Az ókori Rómában találták fel az Örök Város ostrommérnökei, de a középkorban is széles körben alkalmazták. A hatalmas nyílpuskára hasonlító torziós szerkezet dárda méretű vesszőket lőtt ki és képes volt több embert is átütni, még akkor is, ha történetesen páncélozott lovagokról volt szó. Az ostromok során is inkább a kitörések híveinek elkedvetlenítésére használták, a véknyabb kőfalakban ugyanis már nem nagyon volt képes kárt tenni. Védőfegyverként azonban egyenesen végzetesnek bizonyult: a várfalakra állították és az arra feljutó ostromlók felé fordították, akiknek semmiféle ostrompajzs vagy más nem nyújtott menedéket a hatalmas mészárlás elkerülésére.

Onager

Az onager szó angolul vadszamarat jelent - nevét arról kapta, hogy működése a szamár rúgására emlékeztette első, köztársasági római kori alkalmazóit. Alapjául egy faszerkezet szolgált, mely szilárdan tartott egy gerendát, mely a tengelye mentén így is szabadon tudott mozogni. A gerenda végére parittyaszerű bőralkalmatosságot erősítettek, ebbe helyezték a lövedéket. Torziós elven működött, tehát a gerendát, mely erejét egy többszörösen megtekert kötélből nyerte, vízszintes helyzetbe állították valamilyen módszerrel – általában csigasorral – majd eleresztették, hogy a lendület kivágja a parittya lövedékét.

Kétféle alapvető lövedéktípussal működtették. Az egyik az egyszerű és tipikus kődarab volt, mely egy szilárd, nem túl nehéz terméskőből vagy vasgolyóból állt. A másik lövedékfajta inkább kisebb faházak, tetők gyors szétzúzására, az élőerő megfutamítására volt alkalmas. Ebben az esetben több kisebb kő- vagy vasdarabot helyeztek el az ostromgép csészéjében, melyek szétszóródtak kilövéskor – igaz, ennek a lövedéknek az eredményes alkalmazásához valóban ütegekre volt szükség, különben hatalmas területen szórta szét a hatástalan kavicsokat. A kis lövedékeket néha agyagtartóba helyezték – általában azután, hogy a vasgolyók vagy a termetesebb kövek elfogytak – így együtt tudták őket tartani a becsapódásig.

Mangonel

Az ostromgép neve a görög eredetű latin maganon szóból ered, melynek jelentése a háború gépezete. Az onager mintájára konstruált mangonel alapját egy szilárd faszerkezethez erősített hosszú gerenda alkotta, melynek végére egy csészét helyeztek el a lövedéknek. A gerendát csörlővel vagy csigasorral feszítették vízszintes helyzetbe, majd eleresztették – a félúton megakadó sudár csészéjéből a lendület továbbvitte a lövedéket, mely így viszonylag messzire szállt. Az ötszáz méteres hatótávolságú ostromgépet igazán hatékonyan ütegekbe szervezve lehetett használni, ugyanis egyéni átütőereje nem volt túl nagy. Lövedékei megegyeztek az onagerével. Lőtávolsága kisebb, ütőereje azonban nagyobb volt elődjénél.

Trebuchet

A középkor legnagyobb és legmonumentálisabb ostromgépének eredete egyelőre nem tisztázott, ám mindenképpen az ókorban eredeztethető. Általában a kínaiak vagy a bizánciak neve merül fel, mint a szerkezet feltalálói, de perdöntő bizonyíték még nem született ez ügyben. Működési szerkezete abban különbözik a korább ismertetett három ostromgéptől, hogy torziós elv helyett ellensúllyal, a gravitáció erejét kihasználva működik.

„A fegyver fődarabja egy hosszú gerenda volt, amelynek az egyik végére hatalmas parittyát, a másikra óriási ellensúlyt erősítettek. A trebuchet többféle méretben készült, és képes volt 40-150 kilogramm közötti lövedékek hajítására. A terhelhetőség a sudár hosszától és az ellensúly tömegétől függött.” (Kaufmann-Kaufmann) A katapult lövedékének még nem lett volna elegendő a nagy rombolóerőhöz – a valódi erőt az adta, hogy a lövedékeket magas röppályán hajította el, így a lezuhanó tárgyak tömegük többszörösével csapódtak a falakba.

A hatalmas szerkezetek a 13. században terjedtek el széles körben, bár már a keresztes hadjáratok során is feltűntek a keresztesek oldalán és ellenében egyaránt – Mardi bin Ali al-Tarsusi, aki Saladinnak írt hadtudományi munkát 1187-ben ír a „hitetlen ördögök” feltalálta trebuchet jelenlétéről az arabok seregében. A keresztények is bevetettek több katapultot Akkon 1191-es ostromakor, melyeket külön nevekkel láttak el. Az egyiknek a Rossz Szomszéd, a másiknak az Isten Kővetője nevet adták – ez utóbbi mellett működés közben állandóan állt egy pap, aki folyamatos prédikációval és adománygyűjtéssel biztosította a harci gépezet működését.

A középkor talán legnagyobb katapultját I. Edward angol király építtette Stirling ostromakor, 1304-ben. A Csatafarkasnak (warwolf, lup-de-guerre), ahogy a monstrumot nevezték, szétszerelt állapotban 30 szekér kellett, hogy a darabjait el tudják szállítani. Összeállításához öt ácsmester és negyvenkilenc további segéd kellett – a munkálatok így is három hónapig tartottak. A skótok még azelőtt megadták magukat, hogy a király kipróbálhatta volna hatalmas ostromgépét – az angol uralkodó azonban kipróbálta a farkas lövedékinek erejét, s a saját szemével tapasztalhatta meg, ahogy a várfal egy összefüggő, jelentős része alászakad.

Igaz, hogy az ostromarzenálhoz a 14. században már az ágyú is csatlakozott, hatékonysága sokáig nem érte utol a trebuchet erejét. Ennek lehet betudható, hogy Cortés még 1541-ben is alkalmazott egyet az azték főváros, Tenochtitlán ostromakor – igaz, helytelenül állította össze a gépet, így az első lövedékével saját magát pusztította el. Mi több, 1779-ben, mikor a Gibraltárt védelmező angol csapatok azt tapasztalták, hogy az ágyúik nem érik el a spanyol hajókat, megépítettek egy ilyen katapultot és megvédték a szorost. Manapság a Nagy-Britannia legszebb várának tartott Warwick mellett mutatják be napi kétszeri lövését minden idők legnagyobb trebuchet-jének, amely 18 méter magas és 22 tonnát nyom.

Források

• Középkori várak / J. E. Kaufmann; H. W. Kaufmann. – Debrecen: Szukits Könyvk., 2004
• Ballista, Wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Ballista)
• Onager, Wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Onager_(siege_weapon))
• Az onager animált működése (http://www.howtobuildcatapults.com/catapultonageranimation.html)
• Mangonel, Wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Mangonel)
• A mangonel animált működése (http://www.howtobuildcatapults.com/catapultmangonelanimation.html)
• Trebuchet, Wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Trebuchet)
• Warwolf, Wikipedia (http://en.wikipedia.org/wiki/Warwolf)
• A warwicki trebuchet (http://www.warwicksiege.co.uk)

Ha tetszett cikkünk írd meg véleményedet egy hozzászólásban, vagy iratkozz fel hírlevelünkre, hogy az elsők közt értesülhess újdonságainkról.