2007. május. 27. | Írta: Neufeld Tamás | 1 hozzászólás | Megtekintve: 3959
A XIV. század jellemző döfőfegyvere a lándzsa, ami az Árpád-háziak
idején Magyarországra vándorolt német lovagok közvetítésével érkezett
hozzánk. Szintén ebben a században jelentek meg az alabárdok,
kezdetben, mint vágó-ütő-döfő szálfegyver.
Alabárd: A XIV.
században már használták. Elsősorban ajtónállók fegyvere volt, de a
hatalom jelképe is. Forgatásuk hatalmas erőt és ügyességet igényelt.
Lándzsa:
Fa nyélre erősített fém hegy. A botvívás szabályai szerinti közelharcra
kiválóan alkalmas volt, de a fém hegy veszélyesebbé tette, mint egy
egyszerű botot. Földre támasztva heggyel felfele alkalmas volt
lovasrohamok megtörésére is.
Ha tetszett cikkünk
írd meg véleményedet egy hozzászólásban, vagy
iratkozz fel hírlevelünkre, hogy az elsők közt értesülhess újdonságainkról.
