Szálfegyverek

2007. máj. 27.   |   írta: Neufeld Tamás   |   olvasva: 5602   |     |  

A XIV. század jellemző döfőfegyvere a lándzsa, ami az Árpád-háziak idején Magyarországra vándorolt német lovagok közvetítésével érkezett hozzánk. Szintén ebben a században jelentek meg az alabárdok, kezdetben, mint vágó-ütő-döfő szálfegyver.

Alabárd: A XIV. században már használták. Elsősorban ajtónállók fegyvere volt, de a hatalom jelképe is. Forgatásuk hatalmas erőt és ügyességet igényelt.

Lándzsa: Fa nyélre erősített fém hegy. A botvívás szabályai szerinti közelharcra kiválóan alkalmas volt, de a fém hegy veszélyesebbé tette, mint egy egyszerű botot. Földre támasztva heggyel felfele alkalmas volt lovasrohamok megtörésére is.

Kapcsolódó cikkeink

• 

  Öltözék és vértezet

  2007. máj. 11.  |    |  Írta: Neufeld Tamás

  A fegyverek fejlődésével a különböző védőfegyverek, védőöltözetek fejlődésére is nagy szükség volt a támadások hatékony kivédése érdekében. A sodronying adta védelmet sisakokkal és szűkre szabott bőr ágyékkötőkkel erősítették meg. A sokkal drágább lemezvértezetet csak a módosabbak engedhették meg maguknak. tovább >

• 

  Messzeható fegyverek

  2007. máj. 11.  |    |  Írta: Neufeld Tamás

  Az kézi-íj kedvelt fegyvere volt évszázadokon át a magyarságnak, amit a XIV. században a számszeríj váltott fel. Messze földön híres volt azokban az időkben a „fejér zsoldos kompánia”, ami fele-fele részben angol és magyar számszeríjászokból állt, Toldi Miklóssal a másodkapitányi poszton. tovább >

• 

  A közelharc fegyverei

  2007. máj. 11.  |    |  Írta: Neufeld Tamás

  Az emberiség legősibb fegyverei, hiszen már az ősember is használt különböző ütő- és zúzófegyvereket. A későbbiekben a közelharci fegyverek a vértezetekkel párhuzamosan fejlődtek. A XIV. században a kardok és tőrök mellett általánossá és igencsak félelmetes fegyverré a buzogány vált. Mellette különböző bárdokat, vágófegyvereket használtak a harc során. tovább >

Hozzászólások a cikkhez