Tagjaink lajstroma

Csuth Gábor (vice-kapitány)

12 éves koromban Édesapámtól megkaptam az első íjamat és azóta is rendszeresen fejlesztem tudásomat. Gyerekkorom óta szeretem a fegyvereket és a történelmi ruhákat.

Rengeteget olvastam és olvasok a páncélok elkészítéséről, és a szakmámat is ezért választottam! A csapattal 2004 telén találkoztam. A  fogadott anyukám unszolására egy fellépésre, még akkor „fegyverhordozóként”csatlakoztam! Kölcsön kaptam egy bőr sarut, egy inget és egy harisnyát. Amit  azóta is köszönök! Mert ha nem mentem volna el arra a fellépésre, a kölcsön ruhákkal, akkor soha nem találkoztam volna ennyi csodálatos lelkű emberel!

Azóta szépen gyarapodott a vas a ruhámhoz, amit párom és Édesanyám nem szívesen tűr el a lakásban! De inkább páncélt veszek és fegyvert, mint tudatmódosító szereket!:D

A csapat fejlesztésében segítek, mert ruhákat és fegyvereket készítek (készíttetek). 2009-ben az egyesület bizalmat szavazott nekem és Vicekapitánnyá választott. Ha családot alapítok a közeljövőben, a gyermekeimet is ilyen szellemben nevelem majd,hogy tisztelje a történelmünket és a fegyvereket.

Kedvenc fegyverem az egy keres kardom és az íjam.Gyengeségem, hogy fellépésre menet mindig elalszom a buszba, mert nem bírom a sebességet, és így védekezem, ami nem is olyan rossz, mert hamar telik így az idő.

Büszke vagyok a lovagi címemre,mert 2008 áprilisában a Máriapócsi templomban a  Nemzetközi Szent- Győrgy  vitézei lovagrend lovaggá avatott! Gyerek fejjel ez volt az álmom, és valóra vált!

Kozma István (kincstárnok)

1998-ban egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba a haditornával. Gyerekkori barátaim megalakították a Koronás Főnix Hagyományőrző Haditorna Egyesületet. Hosszas unszolásukra sem voltam hajlandó fegyvert ragadni… Ám 1998-ban az egyesületük dobosa a szerencsi fellépés előtt lebetegedett, így miután Én is dobolgatok kisegítettem Őket. Itt „rontottam” el. Még aznap a fináléban fegyvert ragadtam, és egy kb. 15-20 mp-es „harcban” életem vesztettem.

2000-ben az egyesület kétfelé szakadt, és hosszas dilema után (a barátaim, vagy a „Debreceniségem”) Én is a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesületével tartottam. Szinte azóta szervezem az egyesületnek a fellépéseit. 2004-ben az egyesület vezetésébe választottak. Így a programszervezés mellett kincstárnok is lettem.

Az azóta eltelt időben legjobb tudásom szerint „szolgálom” az egyesület érdekeit, és ennek, illetve a csapat munkájának köszönhetően jelentős minőségi változáson ment keresztül az Egyesület mind a fegyverek, mind a ruházat terén. Ez roppant büszkeséggel tölt el. Ennél is büszkébb vagyok arra, hogy 2007 április 22.-én a máriapócsi szent bazilikában a Nemzetközi Szent-György Vitézei Lovagrend a tagjai közzé választott!!!! Az elmúlt közel tíz év munkája tehát beérett, és egy álmom valóra vált. De a történet folytatódik….

Bár az egyesületben néha keményen odamondom a véleményem (kell is, hisz vezetőféle vagyok vagy mi) a csapat egésze a második családom. Olyan emberek alkotják, akikkel szívesen járok össze a hétköznapokban is. A barátaim nagy része is az egyesület tagjaiból áll, és ez az ami miatt megéri csinálni. A baráti köröm másik része a debreceni és nem debreceni zenészekből áll. Ugyanis a másik hobbim amit 1992 óta űzök az a zenélés, azon belül a dobolás. Már néhány zenésztársamat is sikerült megfertőznöm a hagyományőrzéssel…

Békési Attila

Tulajdonképpen kezdetek óta ismerem az egyesület tagjait és munkáját, és mindig is rokonszenveztem ezzel a világgal. A kezdeti időszakban azonban csak a fegyverek készítésében segédkeztem. Mígnem egy alkalommal felkértek hogy a nagyváradi fellépésen nádorként álljak helyt.

Az egyesület teljes jogú tagjává (lovaggá) az egri várjátékokon (2007-ben) avattak. Örömömre szolgált, hogy az addig jobban megismert és megkedvelt csapattársaim maguk közé fogadtak engem és a gyermekeimet is.

Békési Mónika

2007 tavaszán lettem ennek a hagyományőrző egyesületnek a tagjelöltje. Aminek nagyon örültem, mert olyan emberek közé kerültem, akikkel jól érzem magam. Mindig, ahányszor fellépésre megyünk, vagy mikor készülünk rá, mindenki boldog és ez kell ahhoz, hogy a monotonná váló munka, vagy tanulás mellett legyen valami, ami kikapcsol, és vidámságot hoz.

Többek közt ezért is szeretem én ennyire ezt az egyesületet. Ráadásul másoknak is örömet szerzünk vele, mert akik szeretik az általunk megelevenített középkort, azok fellépéseinken jobban megismerhetik.

Békési Tiborné

Férjem és barátja 1997 tavaszán egy edzés alkalmával ismerkedett meg a Koronás Főnix Hagyományőrző Haditorna Egyesülettel, mely találkozás megváltoztatta az egész családunk életét. Két hónap elteltével már elkészítettük a fellépéshez szükséges felszerelést, ruhát és az egyesület tagjai lettünk, részt vettünk minden munkában.

2000-ben az egyesületi tagság jó része nem tartotta helyesnek azt az irányt melyet a vezetőség képviselt és kétfelé szakadtunk. Mi a magyar történelem, ezen belül is a lovagkor elkötelezett hívei létrehoztuk a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesületét, melyben alapító tag vagyok. Feladatom az egyesület működéséhez szükséges pályázatok elkészítése, fellépések szervezése, a korhű ruházat felkutatása és az elkészítésük megszervezése, továbbá az egyesület teljes adminisztrációs feladatának ellátása. Ma már a csapat munkájának köszönhetően jelentős minőségi változáson ment keresztül az egyesület: nagyon szép ruháink és nagyon komoly fegyvereink vannak. Jó kapcsolatunk alakult ki hazai egyesületetekkel, és elindítottuk a nemzetközi kapcsolatok kiépítését is.

2008 áprilisában a máriapócsi kegytemplomban a Nemzetközi Szent-György Vitézei Lovagrend dámájává avattak.

Furó József

Én vagyok a "vérszomjas" Bese, a Kun vitéz, aki a kunságban vándorol gyönyörű lován és íjával mindenre lő ami mozog. Természetesen ha kell a királyát is megvédi (persze aranyért).

A valódi nevem Furó József. Az egyesülethez 2007 tavaszán csatlakoztam. Ebben az évben sok fellépésen vettem részt és nagyon megszerettem ezt a vidám és fiatalos társaságot. Azt bátran állíthatom, hogy nem unalmas az élet velük. Előfordult, hogy egy fellépésre 18 órát utaztunk, és végig jól szórakoztunk. A „művész” nevet Ádámtól kaptam, mint nagyon sokan az egyesületben. Kedvenc fegyverem az íj, de már kacsingatok a kard felé is. Nős vagyok, két csodálatos gyerek atyja. Szerencsés embernek tartom magam, mert jó társaságba kerültem és a családom megértően elnézi a különös hobbimat.

Hámori Péter

A zenészbarátaim által ismerkedtem meg az e fajta hagyományőrzéssel. Az első fellépésem 2008 nyarán történt Mocsolyán,ahol a megtisztelő udvari hóhér szerepét tölthettem be. Fantasztikus élmény résztvenni egy ilyen műsorban és komoly összehangolt munka és gyakorlás áll egy ilyen fellépés mögött. Azóta gyakorlom az egykezes kard,szablya illetve az íj helyes használatát,amiben sok segítséget kapok az egyesület tagjaitól. Így most már lovagként és hóhérként is a műsorban, felkészült lettem. A fellépéseken számomra a fegyverbemutató az egyik legkedvesebb és legérdekesebb.

Öröm egy ilyen jó csapattal együtt dolgozni és megtiszteltetés számomra,hogy befogadtak soraikba.

U.I. : A hóhér is ember!

Ifj. Békési Attila

2007-ben az egri várjátékokon lettem a csapat hivatalos tagja, akkor avattak apróddá.

Szeretek a csapattársaimmal együtt lenni. Egyetlen fellépésről sem maradnék le. A fellépések vidám hangulata az egyik legkedvesebb számomra. Kedvenc fegyverem az íj, a kardforgatással is próbálkozom, ami még egyelőre számomra és a környezetemre veszélyesebb, mint az ellenfelemre.

Kocsis Gergely

Mindig is érekelt minden, ami a magyar történelemmel kapcsolatos. Különösképpen az őstörténet és a Kárpát-medencei bejövetelek. Csodáltam - és a mai napig csodálom - a pusztai harcosok ügyességét és fegyveres tudását. Íj, szablya, fokos, karikás, kelevéz... Mindezt lóhátról...

Ha tudomásomra jutott, hogy valahol ilyen jeleségek tűnnek fel a közelemben, megpróbáltam ellesni a titkukat. Így keveredtem ki 2002 nyarán a borkarneválon egy hagyományörző egyesület bemutatójára. Igencsak tetszett, amit a fegyverekkel, íjakkal, kardokkal csináltak, sokkal jobban, mint az általam addig űzött sportvívás. Gyorsan telefonszámot is kértem a kapitánytól mert igen komoly szándék volt bennem a belépésre...

De másképp alakultak a dolgok. Budapestre kerültem tanulni, és a hagyományörzők elfelejtődtek. A fővárosban egy íjász csapathoz csatlakoztam és ott tanulgattam ki a Kassai Lajos-féle lovasíjászat alapjait, sőt néhányszor volt lehetőségem a kaposmérői völgyben is edzeni. Aztán végeztem, és hazakerültem Debrecenbe. Itthon éppen a baranta felé kacsintgattam, mikor teljesen véletlenül, egy másik vonalon ismét felbukkantak a hagyományörzők. Játszok ugyanis egy zenekarban és mikor új dobosunk ékezett, kiderült róla, hogy ilyen témával is fogalkozik. Kiderült, hogy ez a csapat ugyanaz, akikkel öt évvel azelőtt találkoztam...

Elmentem az egyesület néhány fellépésére, és mindenütt azt láttam, hogy egy nagyon lelkes és összeszokott csapat igen színvonalas és hihető produkciót nyújt, amit a közönség nagyon élvez. Persze a lovagok is... Elkezdtem kijárogatni az edzésekre is. Egyelőre csak örültem, hogy ismét van hol íjásznom és hogy jó társaságba kerültem. Aztán decemberben tagjelöltnek fogadott az egyesület...

Nawrocki Ádám

Üdvözöllek Barátom! Ürítem kupámat egészségedre!

Nos poharazgatás közben, néhány szót mondanék magamról, ha már ennyire érdekel, amúgy nem túl izgalmas eddigi létem. Az Ádám nevet kaptam a keresztségben. Nemző apám után pedig a Nawrockiak ősi nemzetségéhez sorolnak. Nawrocki nembéli Alexsander fia Ádám vagyok kikiáltó, eligazító, csekély rímeket faragó, amolyan borkedvelő pecsenyeleső, kissé öregedő korhely oskolamester.

Vígam élem világom két szép fiam és kedves feleségem oldalán, kitől mindétig igen sok támogatásra leltem lovagi feladataim végzése közben..

Sorsom 1981 karácsonyán eldőlt, bár ezt 12 éves akkori énem még nem sejtette. Ugyanis ekkortájt kaptam kézhez a Rónaszegi-féle Kartal-trilógiát, mely örökké tartó megbonthatatlan szövetséget teremtett köztem és urunk I. Károly király-Caroberto- között. Azóta is híven szolgálom uramat minden körülmények között. Nem szűnök meg munkálkodni hírneve jobbításán, karddal kovácsolt királysága védelmében. Rovom utamat néha társakkal, barátommal Kartallal, Fényesfia Fintorral, Csalafinta Benedekkel és....a többiekkel, néha pennig magányosan. Mert ugye mi tudjuk:az ipse változik a jellem örök.

Neufeld Tamás

2005 tavaszán csatlakoztam a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesületéhez, akikkel azóta számos helyen mutattuk be, milyen is volt a középkori lovagi virtus. A kardforgatás és az íjászat tudományának alapjaival már évekkel korábban, az Egri Vitézlő Oskola soraiban kezdtem el megismerkedni.

Viadalainkon heroldként hallatom a hangom, de örömest ragadok kardot vagy íjat, ha éppen a szükség úgy kívánja.

Rácz Piroska

2006 tavaszán léptem be az Egyesületbe, ahol a maroknyi táncos csapat körét bővítem. A bemutatóink alkalmával a középkori tánc szépségeit varázsoljuk a közönség elé, mintegy pihentetőként a viadalok közben.

Emellett részt veszek az Egyesület „háttérmunkáiban”, úgymint pályázatírás, cikkek szerkesztése és a honlapunkhoz kapcsolódó feladatok.

Szabó Zoltán

2008. Márciusában kerültem az egyesülethez. Ahol egyből, mindenki szeretettel fogadott. A második edzésen(pénteken) már megis volt a ruhám és azon a szombaton már az első fellépésen részvehettem. (Gyors volt mi?:D) A csapat a második családom lett. Még ez év December 12. napján, az egyesület lovagjai közé fogadott.

Mindig is érdekelt a hazám története, mivolta és jövője. Ezért tartom nagyon fontosnak a magyar hagyományok őrzését.

Hobbijaim:a zene(METÁL minden mennyiségben), és a lovaglás (később remélem lovasíjászat is)

Kedvenc fegyvereim: a kard, az íj, és a kétkezes kard. De mindegyik forgatását kitanultam.

Fontosnak tartom hogy ne csak az egyesületben, hanem a mindennapi életben is lovaghoz méltóan viselkedjek, és tisztességes magyar emberként éljem végig az életem.

Szerdai Zsolt Béla

 Születtem: 1974.Aug.07. Debrecen

Családi álapotom: Tarthatatlan, no és persze NŐTlen. ( úgyan ki birna elviselni )

Anyagi helyzetem: Reménytelen, ( szervezzetek gyüjtést please )

Elmeállapotom: agyilag kapca, szellemileg galuska.
Az egyesület Udvari Bolondja, és Lovagja vagyok.

Mottom: Nem haldoklom, ÉN igy élek! Metál!
Nem vagyok magamnál!

2006. nyarán csatlakoztam a DAKLE kötelékébe örült barátaim unszolására ( Csiki, és Gabo ) de nem bántam meg mert rögtön sikerült beilleszkednem, és azóta is jól érzem magam a "Klán"-ban, majd 2006. decemberébe taggá ( testvérré ) is fogadott az egyesület.
Na ná hisz én voltam a műsoraink egyik legkomolyabb szereplője AZ UDVARI BOLOND , Egyesületi keresztapám Ádám, úgy határozott, hogy Abellino névre fogok hallgatni, ám legyen.
2007.-ben már kettős tudathasadásos szerepem van, hol Harcos, hol Bolond, hol meg egyszerre a kettő ( ez igazi közönségsiker ) Kedvenc fegyverem a kard, és párharcaimat is e fegyvernembe vivom legszivesebben.

Széles Döniz

Üdvözlet Mindenkinek! Döniz vagyok, udvarhölgy. 2003-tól vagyok az egyesület tagja és a továbbiakban is szeretném boldogítani a csapatot.

Már kicsi gyermekkorom óta különös rajongás fűzött a régebbi korokhoz. Szóval egy régi vágyam teljesült azzal, hogy bekapcsolódhattam. Anya barátnője által ismertem meg a csapatot, azóta is itt tevékenykedünk. Eleinte kicsit féltem, de meglehetősen családias környezetbe csöppentem. Mindenki nagyon kedves és figyelmes volt, pláne, hogy én lettem a legfiatalabb. Az első fellépésemet sosem fogom elfelejteni! Igazi "váras" szerepés volt, és 11 évesen hatalmas élményt jelentett részt venni az egri várjátékokon.

Nos, a továbbiakban volt szerencsém jó néhány mulatságos jelenthez. Legtöbb az edéseken történt. Mivel volt lehetőségem kipróbálni mindent, kis unszolás után kezembe került egy íj és egy nyílvessző...és akkor....ezt nem részletezném. Maradjunk annyiban, hogy senkienk nem esett baja. Néhány év múltán, 2008 nyarán úgy döntöttem kipróbálom a kelevéz dobást is. Bár ne tettem volna. A fejem se fájt volna. Szó szerint, mivel az én kelevézem ahelyett, hogy a táblát vette volna célba, engem kapott telibe fejbe. Ráadásul nem is suttyomban. Neeem! Terrmészetesen mindenki látta, aki meg nem az megtudta. Persze fellépéseken is hozom a formámat...tánc közben. Még jó, hogy a ruha ápol és eltakar!

Jelenleg a Csokonai Vitéz Mihály Gimi padjait koptatom. Sajnos már nem sokáig mert jövőre érettségizek. És ha minden jó megy felvesznek oda, ahová szeretnék menni.

Van egy 3 éves hugom, aki ha még nő egy picikét, szintén tag lesz és jön velünk.

Toók Eszter

A 2007. április 22-én zajlott máriapócsi lovaggá avatási szertartáson találkoztam először a csapattal és már akkor érdeklődni kezdtem az egyesület tevékenysége iránt. Alig két hétre rá már a különféle táncokra tanítottak az udvarhölgyek, s a nyár első heteiben, egészen pontosan a június 9.-én, a Liget Lakóparkban rendezett fellépésünkön már közönség előtt tettem meg a gyakorolt lépéseket.

Hobbim az úszás, a röplabda, a lovaglás, valamint az íjászat, amit már gyermekkorom óta szeretnék. Ez az egyik kedvenc "elfoglaltságom", mikor erőmet és egész szellememet a lövésre koncentrálom. Ha lenne címerem, a három kedvenc álltom valamelyike lenne rajta: a farkas, a sólyom vagy a ló a szabadságuk miatt, hiszen magam is imádom a levegőt, a szelet, az esőt.

Szeretem az egyesületet, mert régebben nem volt olyan társaság ahol "szabadabb" lehettem és mosolyoghattam volna, de bennük megtaláltam ezt és végre kezdek megtanulni mosolyogni is. Örülök neki, hogy egy nagyszerű csapatba kerülhettem.

Barta Máté

Az egyesületbe 2009 júliusában léptem be. Már régebben is foglalkoztam íjászattal, és úgy gondoltam jó lenne hasznosítani valahol. Nem csak eddigi tudásomat akartam fejleszteni, hanem meg akartam ismerkedni a középkori lovagi élettel, harcászattal. Így jött hát az ötlet hogy keresek egy hagyományőrző egyesületet. Hosszas kutakodás után rátaláltam a DAKLE honlapjára, megtetszett és úgy gondoltam itt a helyem. Azóta próbálok hozzájárulni az egyesület munkájához és segíteni ahogy tudok.

Tanyi Szvetlin

Üdvözletem!

Nevem Szvetlin. Az egyesületet az Úr 2009. évében pontosabban június havában fedeztem fel. A társaság nagyon kedves befogadó emberekből áll, akik összetartanak és segítik egymást. Már kiskoromban csodáltam a középkori témájú filmeket, nagyon a világukba kevertek. Sajnos eddig nem nagyon találkoztam hagyományőrzőkkel, de ez a baráti kör nagyon elnyerte tettszésem.

A fegyverforgatást még nem nagyon ismerem, de bártan állítom hogy céljaim között szerepel a kardforgatás művészete és az íjjal való lövés elsajátítása. Sok mindent kell tanulnom még, egy bölcs ember mondta, 'Gyakorlat teszi a Mestert'. Szeretnék az egyesület hasznos tagja lenni. Bár egyetlen hibám ismert, túl sokat beszélek :(