Az albigens keresztes hadjáratok

2009. jan. 10.   |     |     |   írta: Fekete Márton   |   olvasva: 13954


Az albigens vallás


Az albigens vallás közel azonosnak tekinthető a bolgár kathar mozgalommal, mely szoros kapcsolatban állt a bogumil mozgalom hitvallásával, amelynek gyökerei több manicheista vonást, dualista szemléletet hordoztak.
Az albigensek magukat katharoknak is hívták, a kathar szó eredete a görög katharos, szóból ered, jelentése tiszta. A német ketter, azaz eretnek szó is innen eredeztethető.
Az albigens nevet Languedoc-nak, Dél-Franciaország egyik régiójának városáról, Albiról kapták, jelentése „emberek Albiból”. Itt nagy hatással térítettek és hívő tömegeket tudhattak maguk mögött: az albigens befolyás alatt épült meg a városképet még ma is meghatározó hatalmas, szinte túlméretezett katedrális.

albi_katedralis.jpg
Albi katedrálisa

Az albigens gyülekezetek croyant-okból, azaz hívőkből álltak, akiknek élén parfait-k, azaz „tökéletesek” álltak, akik egy adott közösség megfelelő képességekkel megáldott példamutató életet folytató „tiszta lelkek” voltak, a csoportok lelki vezetői. Az átlag hívők lelki üdve a consolamentumnak nevezett eljárás során lett biztosítva, amit az egyén halála előtt volt szokás véghezvinni. Gyakorlatilag, a parfait-k segítségével annak jeleképpen, hogy végleg megtagadják az anyagi világot és készek egyesülni az isteni síkkal, halálra éhezik magukat. Tekinthetünk erre akár úgy is, mint egyfajta utolsó kenetre, a maga nem-katolikus liturgiájával, és egyben egyfajta halál előtti keresztségre. Elutasították a templomokat, az emlékhelyeket, a dekorációkat és szobrokat: nemes egyszerűséggel maison-nak, azaz háznak hívott helyeken gyűltek össze alkalomadtán egy parfait szavait hallgatni, vagy nyílt, szabadszellemű teológiai vitát folytatni.

Az albigensek avagy katharok hite szerint ebben a világban két istenség uralkodik: az egyik egy sötét, démonikus lény, maga az Ördög, s ő az anyagi világ teremtője, a másik pedig egy tiszta, jóságos entitás, az Isten.
Az albigensek a Sátántól valónak, tehát eredendően rossznak tekintették az anyagi dolgokat. Hitük szerint a Gonosz uralta látszólagos fizikai világban a lelkeket az Ördög az emberek testébe zárta. A jó embernek, Isten barátjának feladata tehát megszabadulni a bűnös kötődésektől, és a rosszat mindig elkerülve élni. Mélységesen megvetették a közösülést és kerülték a bűn által létrejött élettelen dolgokkal a kapcsolatot: nem fogyasztottak húst, se tejtermékeket – hiszen a tehén első borjadzása után kezd tejet adni. (Pl. az a nézet, hogy a tejet a borjú elől innák el). Tagadták Jézus testének és vérének is szentségét. A katharok mind dolgoztak- még a magasabb származásúak is-, nem káromkodtak, egyenrangúnak tekintették az embereket (a nőket a férfiakkal, a nemest a pórral), és sohasem fogadkoztak- nem tettek hűbéresküt sem! Továbbá, a kathar doktrínák az apostoli szegénységet hirdetik, mint az anyagi javak és a földi, alantas értékek megvetésének kimutatását.

Kiváltó okok


Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a test tisztaságát, a lélek fensőbbségét, az élet szentségét vallották az albigensek, s mindig is jellemezte őket egyfajta antiklerikális él.
Ezzel szemben a kor magas rangú papjai túl sokszor éltek léha, világi életet, túlságosan szerették a fényűzést és a hatalmat- a mennyei üdvösség keresését nagyon is jól leplezték az anyagiasság maszkjával. Ez ihlethette a középkori eretnekmozgalmakon átsuhanó meggondolást, miszerint a világias és oly formai, korrupt és hataloméhes egyház minden bizonnyal nem az Isten, hanem az Ördög intézménye.

Egy ilyen gondolkodásmód léte, mely a katolikussal ráadásul oly sok ponton konfrontálódik, már önmagában is keresztezte az anyaszentegyház érdekeit, s ráadásul az albigensek támogatottsága nagyon is figyelemreméltó volt a korban, mi több, befolyásuk egyre nőtt!

Languedoc, a terület, melyen nagy hatással működtek, gazdagságáról és kultúrájáról volt híres- egy déli lovagot abban a korban nagyobb valószínűséggel dicsértek meg lantjátéka miatt, míg az északiak hagyományosan kevésbé művelt harcosok voltak. A területen a langue d’oc-ot, azaz az okcitániai nyelvet beszélték, mely jóval közelebb állt az ősi latinhoz, mint az északon beszélt langue d’oil, amit nem kevés germán hatás ért. (Egyébként a két nyelvben az oc és az oil is azt jelenti: „igen”). Languedoc virágzásának okai között felmerülhet urainak felvilágosultsága, a dél kulturális nagysága az északkal szemben. (A korban jellemzően egy déli nemes például szép énekeiről vagy tudásáról lehetett híres, míg egy északi inkább mesteri lovaglótudásáról vagy teszem azt a tüskés csatacsákány forgatásában való kiválóságáról). Vallási tolerancia volt jellemző e vidékre, a zsidók, a katharok, a mohamedánok, és sok más, máshol nem oly elfogadott vallás vagy nem kedvelt népcsoport békében élhetett itt a franciák mellett. Talán ez is volt az oka, hogy a trubadúrjairól híres, fejlett Languedocra a pápai államból úgy tekintettek, mint a pogányok és eretnekek földjére, ahol a hitbéli tévelygések olyannyira elfajultak, hogy az már tarthatatlan.

Hadjáratok


A kathar ellenes katolikus propaganda egyik neves képviselője, Pierre de Castelnau 1208-as meggyilkolása kiváló alkalmat szolgáltatott a megszállásra. A pápai hatalomnak elég indok volt egyetlen pap halála is. III. Ince pápa megbízásából megindultak hát a keresztes hadak. (Később, 1215-ben, a IV. lateráni zsinaton, minden zsinatok legfényesebbjén, az összegyűlt keleti és nyugati főpapok- többek között- elítélték az eretnek kathar és valdens szektákat.)

Languedoc három kisebb tartományában volt igen elterjedt a kathar eretnekség: Toulouse, Foix és Comminges, mindhárom megye Raymund-Roger Trencavel gróf fennhatósága alatt. Toulouse nyitott szellemiségű, albigens-szimpatizáns grófjának, IV. Raymundnak birtokában volt még Provence, Languedoc keleti része is.

A keresztes hadak élére egy francia lovag, Simon de Monfort l’Amaury állt. Örökségét Leicesterben lefoglalta I. János angol király, egy kis völgy tétlen kényura volt. A IV. keresztes hadjáratban is részt vett, ám nem volt hajlandó Konstantinápolyt támadni Jeruzsálem helyett.
Most kapott az alkalmon, és saját embereivel, valamint az összegyűlt haddal elkezdte a bűnös tévelygés módszeres kigyomlálását a Délvidékről.

Az első jelentős város Béziers. A város katolikus lakói megtagadták a katharok kiadását. Ezen felvilágosult település lakói annak idején urukat, I Raymund-Roger de Trencavelt is megölték, miután az megtorlatlanul hagyta egy kathar meggyilkolását, holott saját lovagja ölte meg az embert.
A keresztes hadak ellen azonban mit sem ért felvilágosult gondolkodásuk- idegen nemesekkel az élén bevonult a sereg, majd a katonák elkezdték az emberek megölését. Tekintet nélkül nemre vagy hitre, lemészároltak mindenkit, mintegy húszezer lakos maradt ott holtan, a lakosság több mint kilencven százaléka. Amikor Arnaud-Aumary-t, az egyik vezért megkérdezte egy közönséges keresztes, miként lehet, az, hogy katolikusokat ölnek eretnekek mellett, azt mondta: „Öljétek meg mind! Isten majd felismeri az övéit.”
Körülbelül kétszáz albigens lehetett a városban.
 
cathars_expelled_caracassone_1209.jpg
A katharok kiűzése Carcassonne-ból (1209)
A hadjárat hasonló kegyetlenséggel folyt, míg a déli nemesek kitartottak, és az albigensek ellenálltak. De a kor lovagjai számára túl vonzó volt, hogy nem kell a Szentföldre utazni az üdvözülésért- a kereszt jele alatt újabb és újabb csapatok érkeztek, hogy kiirtsák az eretnekeket. „Deus le vult!” – Isten akarja! A háború folyamán voolt egy pillanat, amikor még megfordulhatott volna a folyása- amikor II Pierre, Aragónia ura is a délvidéki nemesség mellé állt. Ám a király meghalt a Monfort ellen vívott csatában- Simont majd 1215-ben éri utol a vég- egy kő zúzza agyon, várvédő nők dobálták csapatait.

1230-ban a Szent Officium, azaz a pápai inkvizíció létrejött. A háború lezáró szakaszaiban az inkvizítorbarátok és papok által segített keresztes hadak végleg leszámoltak az albigens erőkkel.

1255-ben, Quéribusnál véget értek a küzdelmek, negyvenöt évi háborúskodás után, de meg kell még említenünk Montségur 1243-44-es ostromát. A várúr és nevelt fia, Pierre-Roger de Mirepoix tizenegy lovaggal, százötven zsoldossal és ötszáz civillel védték hitüket, a harcosok családjával, várnéppel. Sok albigens volt közöttük, s egy parfait. Négyszáz lábbal a föld felett védelmezték az erődöt, és mit sem tudtak tenni a város bevétele érdekében. Miután egy évig kitartottak, úgy érezték, bebizonyították fensőbbségüket a százával hullott katolikusok fölött, az időközben megtért tömegek kivonultak a várból, hiszen még az önvédelemből elkövetett vérontás is ellentétben áll a kathar életről szóló tanításokkal. A kivonuló százakat ott helyben, a hegy tetején egy hatalmas máglyán égették meg a keresztesek.

montsegur.jpg
Montsegur vára

Mindent egybevetve az albigens mozgalmat sikerült kiirtani a hadjárat során, bár meglepően nagy hatást tettek Dél-Franciaországban. A pompás és világi egyház kritikája, a visszatérés a Bibliához, az apostoli szegénység, fölös dekorációk tiltása és annak a vallása, hogy a papok és szerzetesek feleslegesek, ezek egyértelműen jellemezték a mozgalmat. Ez a gondolkodásmód százezreket hódított el a katolikusoktól, egyértelművé vált egy belső reformáció szükségessége is az egyházon belül, aminek része lett majd a szerzetesrendek alapulása 1230-ban. Ha jobban belegondolunk, a különleges pontokon túl, a kathar ideológia a mintegy háromszáz évvel később beköszöntő reformáció korának követeléseit fogalmazta meg- tekinthetjük akár a reformáció egyfajta előképének is. Eleve bukásra volt ítélve, egy korban, amikor az egyház világi hatalomra tört, és amikor a világ még nem volt kész hasonló jelentőségű változásokra. Átgondolva az egészet megállapíthatjuk, túl korán jelentek meg ahhoz, hogy tartósan működhessenek és- túl jók voltak erre a világra, abban a korban.

Az albigens keresztes hadjárat résztvevői minden szörnyűség ellenére dicsfénytől borítva hagyták el a vidéket és haltak meg. Hogy miért? Ajánlom Pierre Cardenal korabeli történíetíró szavait: „Magasztalták az északi frankokat és csuhásokat a gonoszságért amit tettek; mert fényes sikerrel jártak el benne… „

A képek forrása


http://farm4.static.flickr.com/3162/2647870774_ac1fd88f98.jpg
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e4/Cathars_expelled.JPG
http://users.telenet.be/freesoaring_eagle/montsegur.jpg


Kapcsolódó cikkeink

  • A keresztes háborúk - 3. rész

    2007. szept. 14.  |    |  Írta: Rácz Piroska

    Száz évvel az első hadjárat megindulás után a keresztes háború szinte elveszítette valódi jelentését. A vallási meggondolások mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a politika okok is egy-egy hadjárat során. Az az uralkodó pedig, aki egy hadjárat élére állt, biztosan elveszítette népe megbecsülését. tovább >

  • A keresztes háborúk - 2. rész

    2007. szept. 14.  |    |  Írta: Rácz Piroska

    Az első hadjárat lezárultával és a Jeruzsálemi Királyság megalapításával sem köszöntött béke a Szentföldre. Következik tehát a második és harmadik hadjárat. tovább >

  • A keresztes háborúk - 1. rész

    2007. szept. 14.  |    |  Írta: Rácz Piroska

    A keresztes háborúkról szóló cikksorozat első részében a klasszikus keresztes háború több száz éves előzményeivel, közvetlen kiváltó okaival, s az első hadjárattal ismerkedhetünk meg. tovább >


Hozzászólások a cikkhez

Dianna
2011. január 31. - 19:14

Hello 
kösszi a részletes bemútatót,de én inkább a fotókot és a lovagokat szeretném tanulmányozni meg mér azt se hagyjam ki a művészetről is szeretnék egy kicsit tudni 
de itt mivel sok minden van,meg is tudokróluk 
Köszönöm! 
Hello,Viszlát!

Máté Sándor
2011. január 06. - 22:52

Kedves Márton!  
Nagyon örülök ennek az oldalnak, én igazából Monsegur történetét kerestem. A leírás rövid, tömör, tárgyilagos, a fotó gyönyörű.. Gratulálok! Feliratkozom a hírlevélre, mert minden új információ érdekel!! Kérlek, feltétlenül üzenjetek.. Van azért egy kis kiegészítőm. Nem mindenki halt meg 1244-ben! 4 ember elmenekült időben.. Magukkal vittek valamit, ami fontosabb volt az életüknél is!! Hallottál erről?  
Történt még valami. Ebben az évben, 1244-ben megszületett egy ember, aki 70 év múlva szintén erőszakos halállal távozott.. Jacques Burgundus de Molay. Igen ő az. Az utolsó templomos nagymester. 1314.márc.18.-máglyahalál.. De előtte 7 év iszonyatos szenvedés, Chinon várában. 1307.okt.13 /péntek!/ óta, amikor 15000 templomost fogtak el, öltek le vagy börtönöztek be.. 
Egyelőre ennyi. Mert nem tudom, mennyire érdekelnek a részletek.. 
Jó egészséget Nektek! Alek Sandro (Esperanto nevem!)

Viadalnaptár

Következő ütközet

Derecske
2016. augusztus. 19


Postagalamb

Iratkozz fel hírlevelünkre!



Legyél rajongónk