Történelmi események megjelenítése, vagy menekülés a mindennapokból?

2011. ápr. 10.   |   írta: Pócza Márta   |   olvasva: 1109   |     |  

Milyen társadalmi szerepe van a hagyományőrzésnek? Miért fontos múlt felidézésében a hitelesség? Hogyan és miért alakultak ki a hagyományőrző mozgalmak? És mi a jövője? Ezekre a kérdésekre keres választ Pócza Márta múzeológus cikke.

A hagyományőrzés fogalma

Az angol nyelvben használt reenactment szónak magyar megfelelő jelentése: újból életbe léptetni, ismét előadni, rekonstruálni, újrajátszani megtörtént eseményeket. A historical reenactment, azaz a történelmi újrajátszás oktatási és szórakoztatási célú tevékenység, melynél a szereplők megkísérelnek újrateremteni egy bizonyos történelmi eseményt vagy periódust. Egy tényeken alapuló esemény bizonyos okokból újbóli megjelenítését, rekonstruálását sugallja és kreatív személyes interpretációt nem feltétlenül igényel.

A hagyományőrzés ennél jóval szélesebben értelmezhető fogalom, mely mind a tárgyi, mind a fizikailag nem megfogható (szóban terjedő), mind a természeti örökségünk megőrzésére, értékmentésre szolgáló tevékenységet jelöl, történelmi kortól függetlenül. A jelenség nem szigetelhető el a földrajzi környezettől, és erősen karakterizálja a nemzeti jelleg. Magyarországon a hungarikumok széles skáláján kívül az UNESCO világörökségi listáján szereplő természeti és kulturális emlékek megőrzése, a néphagyományok folytatása mellet a történelmi hagyományőrző egyesületek tevékenysége is hozzájárul a hagyományőrzéshez.

Az „élő történelem” része a történelmi újrajátszásnak, mely széles tömegek számára oktatóan szórakoztató vagy szórakoztatóan oktató tevékenység. Néhány múzeum már felismerte az ebben rejlő lehetőséget: korhű kosztümökbe öltözött amatőr szereplők segítségével illusztrálják az elmúlt korokat.

A hagyományőrzés mint társadalmi mozgatóerő

A történelmi hagyományőrzés szociális interakció, a történelem megértésének egy formája. Kísérlet a múlt emberi kapcsolatainak megértésére, nem pusztán látványosság, hanem a megélt tapasztalatok újraélesztése a képzeletben. A múltat próbálja ábrázolni különböző formákban az érzelmi és tudatos tapasztalatszerzés lehetőségével: milyen érzés lehetett a múltban élni. Az esemény újra megélése, az emlékezetben való rögzítése megalapozza az a társadalmi értékek rendszerét és közösségi tudatot. Ha a csoportos emlékezés párosul a történelmi hitelességgel, akkor a múlt reprodukálása közvetlen élmény formájában épül be a tudatba.

A múlt felidézésében kulcsszerepet tölt be a hitelesség

A hagyományőrzőknek - hasonlóan a régészekhez vagy a történelemi témájú színdarabok íróihoz - felelősségük van a történelem interpretálásában. Az ő tevékenységük sokak számára az egyetlen élő élmény a történelemről. Lehet idézőjelbe téve előadni a múlt történetét, de fennáll a kockázat, hogy szabad adaptációval torzítjuk a valóságot. Ezt a tudást, szemléletet kell a nézők kezébe adni: a szerepjátszás nem a valóság, a hagyományőrzés nem archeológia, de megvan a maga szerepe a történelem népszerűsítésében, a nemzettudat erősítésében.

R.G. Collingwood XX. századi brit filozófus szerint a történelem az elmúlt élmények újraélesztése vagy a múlt újragondolása. Állítása - mely szerint a történelem rekonstrukciója a képzelet műve - nem alaptalan. Kézzelfogható, egyértelmű bizonyítékokat az archeológia sem adhat 100%-os biztonsággal több mint egy emberöltőre visszamenő korok előttről, a hiányzó láncszemeket az emberi elme fantáziája egészíti ki írott és tárgyi bizonyítékok segítségével. A történelem nem objektív szemléletű, hiszen a történész a saját szempontjából állítja be az tények közötti összefüggést.

A történelmi események művészi újrajátszásánál sem kérhető számon a tökéletes hitelesség, ugyanis a cél nem az eredeti mondanivaló vagy a pillanat restaurálása, hanem az „itt és most”. A jelennek szól, személyes interpretációja a történelemnek a szociális aspektusok figyelembevételével. Közösségformáló erő, mely a történelmet mint színdarabot állítja elénk és lehetőséget biztosít a képzelet számára, hiszen képzeletben mindenki válhat hőssé. Felfedezi a kiszámíthatatlan részt, a nem várt érzelmeket, a nem tervezett eseményeket és megújítja a nemzeti identitásokat. Felidéz bizonyos embereket és eseményeket, hogy megfigyelhessük a valódi tárgyban rejlő konfliktust és drámát.

A reenactment története és széles körű földrajzi és kulturális jelenléte

Az emberiségnek a múlt megértésére irányuló igénye már az ókorban is létezett. Az ókori rómaiak már időszámításunk előtt amfiteátrumaikban jelenítették meg dicső csatáikat gladiátorokat és vadállatokat felvonultató ünnepi játékaikon. Különleges attrakciót nyújtottak a nézőseregnek a tengeri ütközetek rekonstrukciójával, melynél az aréna vízzel elárasztása biztosította a hiteles helyszínt. A lovagi kultúra kultuszához jelentősen hozzájárultak a lovagi tornák. Hasonló gyakorlatokat a római lovasság folytatott: üldözés, dárda hajítás, támadás és testfelület védelme pajzzsal.

Számos mai fesztivál középkori gyökerekre vezethető vissza. Az itáliai reneszánsz városállamok bölcsői a történelmi és vallási eredetű ünnepeknek. A Corsa del palio, a toszkán Sienában rendezett jelmezes lovasverseny a XIV. században, a Festa dei Candelieri, a gyertya ünnepe Pisa-ból, a velencei Regatta Storica a történelmi regatták versenyével szintén a XIII. századból ered.

Spanyolországban a körmenetek évenkénti ismétlései a nemzeti hagyományőrzés alappillérei. A Fülöp-szigeteken, a katolicizmus fellegvárában egy extrém formáját figyelhetjük meg a reenactmentnek. A Szent Héten (Semana Santa), Jézus életének utolsó hetében nagypénteken keresztre feszítik a Jézust alakító kiválasztott szereplőt.

Az Eglinton Tournament, egy középkori lovagi torna újrajátszása 1839-ben Skóciában széles körben nyitott volt a közönség számára. A felszabadító romantika korabeli díszlet az 1830-as évek szociális és ideológiai felfordulásában 100 000 nézőt vonzott és meghatározó élmény volt a gótika újraéledésében, valamint óriási lendületet adott a helyi gazdaságnak.

A Gettysburg-i sorsdöntő csata rekonstruálását először 1913-ban rendezték meg. Azóta az amerikai polgárháború eseményeinek újrajátszása széles néptömegeket mozgat meg és jelentősen hozzájárul a nemzeti tudat megerősítéséhez.

A XX. század húszas éveiben Oroszországban népszerű volt a Szevasztopol ostromának a Borodino-i csatának, a Téli Palota ostromának újrajátszása.

A hagyományőrző mozgalmak kialakulásának okai

A hagyományőrző mozgalmak XXI. századi megerősödésének okait talán a globalizmus világot uniformizáló ellentéteként értelmezhetjük. Hiszen a nemzeti karakter eltűnésével identitásunknak egy értékes részét veszítjük el.

A napjainkra jellemző korlátlan információáramlást szinte lehetetlen szabályos mederbe terelni, rendszerezni, szelektálni, ezért túl sok a felesleges zavaró jel környezetünkben és automatikusan menekülünk egy egyszerűbb, letisztultabb világba. A történelem egy bizonyos periódusának átmeneti újraélesztése megoldást hozhat mint menedék. Persze a hit, hogy múltunk egy igazságosabb értékrendet képvisel szubjektív elbíráláson alapul. Az objektív összehasonlításra nem állnak eszközök rendelkezésünkre, hiszen elmúlt korokat csak kívülállóként élhetünk meg s bírálhatunk.

A mindennapok stressz-szituációi előli menekülés pusztán egy magyarázat a történelmi újrajátszás széleskörű elterjedésének okaira. A múlt kutatásával válaszokat kapunk jelenbeli kérdéseinkre is: a szabadidő aktív eltöltésének és a közvetlen élmény megélése az úgynevezett "echo boomer" generáció (az 1980-as évek után született és a technikai, informatikai újítások légkörében felnőtt) elsődleges igénye. Számukra az internacionális információáramlás egy tabuktól mentes világot kreált, ezért keresik megnyilvánulásaikban az élményt, ami a bungee jumpingtól az élményparkok világán keresztül a lovagi tornák újrajátszásáig vezet és semmi nem szab korlátokat további terjedésének. Az üvegtárlók mögött elrejtett múzeumi tárgyak már nem elégítik ki a virtuálisan képzett generáció igényeit.

A hagyományőrzés jövője

A jelen a jövő számára múlt. Ezen örök érvényű tény elgondolkodtatásra késztet. Minden kor és társadalmi csoport talál maga számára példaként követhető történelmi kort. Jelenünket nem tudjuk objektíven megítélni, hiszen benne élünk, a bőrünkön érezzük hatását. A jövő embere már időben távolból ítéli meg korunkat. A jövő azonban a jelent aktívan formáló társadalom függvénye.

Irodalom, hivatkozások:

• History as Re-enactment, R.G. Collingwood's Idea of History/ W. H. Dray/ Oxford University Press / 1995
• RE:akt! , Rekonstruction, Re-enactment, Re-reporting/ edited by Antonio Caronia, Janez Jansa, Domenico Quaranta/ 2009 /
• Antonio Carona /Never Twice in the same River / History and language in Contemporary Re-enactment
• Domenico Quranta 6 Re:akt! Things that Happen Twice
• Historical Reenactment: From Realism to the Affective Turn/edited by Iain McCalman, Paul A. Pickering/ Palgrave Macmillan /2010
• Mihály Csíkszentmihályi/ Creativity: Flow and the psychology of discovery and invention/ Harper Perennial/ 1996
• http://www.crana-historica.de/
• http://www.culturespaces.com/
• http://www.slagomgrolle/
• http://www.austerlitz.org/
• A képek forrása: Wikimedia Commons

Hozzászólások a cikkhez