Szent György Lovagrend
A Szent György lovagrend a legkorábbi világi lovagrend Európában, megalapítása Károly Róbert nevéhez fűződik.
Károly Róbert uralkodása alatt több évtizedes harcot vívott királyságának megerősítéséért, hiszen a tényleges hatalmat ekkor Magyarországon a tartományurak, mint Csák Máté, Kán László, Borsa Kopasz, stb. gyakorolták. Hatalmukat a király csak 1312-ben, a rozgonyi csatában tudta megtörni. Az évtizedes harcok alatt azonban a magyar arisztokrácia lecserélődött, s az új nemesi réteg a királyt támogatta (érdemeik elismeréséért és birtokadományokért cserébe). Kettejük szövetségének megtestesülése volt tulajdonképpen a Szent György Lovagrend megalapítása, ami 1323-ra tehető. Rendszabályzatát azonban csak 1326. április 24-én, Szent György napján foglalta írásba az alapító 50 lovag. Ez alapján ez egy önkéntesen alapított testület - tehát nem királyi alapítású – Károly Róbert csak meghívott vendégként vett részt az elfogadó ünnepségen.
Védőszentjük Szent György, jelvényük: fekete mezőben elhelyezett vörös kereszt.
A lovagok feladata kettős volt, világi és egyházi: a keresztény hit védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és elesettek védelme, támogatása, ők óvták a király és udvartartása biztonságát, őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők látták el a király kíséretét és a szabályok ellenőrzését.
A rend azonban, annak ellenére, hogy soha nem oszlatták fel, hamarosan feledésbe merült, mivel a király számára ez a szövetség csak a hatalmi egyensúly látványos kiegyenlítését jelentette. Miután Károly Róbert hatalma megszilárdult, már nem volt szüksége a rend szolgálataira, amivel az hamar elvesztette társadalmi jelentőségét.
A Szent György Lovagrend alapító oklevele, rajta a felfüggesztett pecséttel
Sárkányrend
Luxemburgi Zsigmond 1408. december 12-én alapította meg a Sárkányrendet. Az előbb bemutatott Szent György Lovagrendhez hasonlóan ennek működése is egy király uralkodásához köthető, a király és hűséges nemesei szövetségének kifejezése.A lovagrend védőszentje a sárkányt megölő Szent György és Szent Margit, akit lenyelt a sárkány, de Krisztus segítségével sértetlenül kiszabadult az elpusztult fenevadból. A Margitot és Györgyöt ért „csoda” hatására döntött úgy a király és királyné, a főpapok és bárók, hogy megalapítják a Sárkányos Rendet az ország, a hit védelmére, az árvák és özvegyek oltalmazására.
A rendet alkotó 22 báró és az ország legbefolyásosabb főemberei, akik hűségesen támogatták a királyt, kölcsönösen segítik egymást, s vitás kérdésekben közösen döntöttek. A tagság egyúttal bárói rangot is jelentett, s új tagok csak akkor léphetnek be, ha valamely korábbi tag elhunyt.
A rend életébe a legjelentősebb változást Zsigmond német királlyá (1410.), majd német-római császárrá választása okozta. Ezzel kezdődött meg a Sárkányrend látványos külföldi karrierje. Tekintélyét Zsigmond császári méltósága adta meg, s a rend fontos szerepet játszott a diplomáciai kapcsolatok megteremtésében és fenntartásában egészen a 14-15. századig.
Aranygyapjas Rend
A lovagrendet Jó Fülöp burgundi herceg alapította harmadik feleségével, Izabella portugál hercegnővel történő egybekelése alkalmával 1429. január 10-én Brüggeben. Az első két században a rend tagjait a rendkáptalan (az összes rendlovagokból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben ült össze, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására) választotta általános szavazattöbbséggel.
II. Fülöp azonban engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend lovagjait maga nevezhesse ki, ez időtől a lovagok száma (amely az alapítása idejében 25) nem volt meghatározva. Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házasságával (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállott, a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalása után VI. Károly és V. Fülöp 1725-ben kötött bécsi békéje értelmében mindkét uralkodó gyakorolhatja a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát.
A rend a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére jött létre.
A rend jelvénye: arany kosbőr, mely kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függ, mely felett Ausztriában arany szalagon egy sárkányölő férfi s a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon e jelmondat áll: Pretium laborum non vile.
A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motivumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon többször ismételve: je l'ay empris jelmondat van kivarrva, bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, veres cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.
Források
http://sagv.gyakg.u-szeged.hu/tanar/farkzolt/SIGMUND/ZSISARK.HTM
http://hu.wikipedia.org/wiki/Aranygyapjas_rend
http://czuczor.com/iskolauj/baratok/1b/kultura/lovag.htm
http://www.akm.externet.hu/rendjel/bevezet/ruha.htm