Csuth Gábor

A csapattal 2004 telén találkoztam, 2009-ben választottak Vicekapitánnyá. Rengeteget olvastam és olvasok a páncélok elkészítéséről, a felszerelések fejlesztésében segítek, mert ruhákat és fegyvereket készítek (készíttetek).

12 éves koromban Édesapámtól megkaptam az első íjamat és azóta is rendszeresen fejlesztem tudásomat. Gyerekkorom óta szeretem a fegyvereket és a történelmi ruhákat.

Rengeteget olvastam és olvasok a páncélok elkészítéséről, és a szakmámat is ezért választottam! A csapattal 2004 telén találkoztam. A  fogadott anyukám unszolására egy fellépésre, még akkor „fegyverhordozóként”csatlakoztam! Kölcsön kaptam egy bőr sarut, egy inget és egy harisnyát. Amit  azóta is köszönök! Mert ha nem mentem volna el arra a fellépésre, a kölcsön ruhákkal, akkor soha nem találkoztam volna ennyi csodálatos lelkű emberel!

Azóta szépen gyarapodott a vas a ruhámhoz, amit Édesanyám nem szívesen tűr el a lakásban! De inkább páncélt veszek és fegyvert, mint tudatmódosító szereket!:D

A csapat fejlesztésében segítek, mert ruhákat és fegyvereket készítek (készíttetek). 2009-ben az egyesület bizalmat szavazott nekem és Vicekapitánnyá választott. Ha családot alapítok a közeljövőben, a gyermekeimet is ilyen szellemben nevelem majd,hogy tisztelje a történelmünket és a fegyvereket.

Kedvenc fegyverem az egy keres kardom és az íjam.Gyengeségem, hogy fellépésre menet mindig elalszom a buszba, mert nem bírom a sebességet, és így védekezem, ami nem is olyan rossz, mert hamar telik így az idő.

Büszke vagyok a lovagi címemre,mert 2008 áprilisában a Máriapócsi templomban a  Nemzetközi Szent-György Vitézei Lovagrend lovaggá avatott! Gyerek fejjel ez volt az álmom, és valóra vált!