Kozma István

1998-ban egy véletlen folytán kerültem kapcsolatba a haditornával. Szinte azóta szervezem az egyesületnek a fellépéseit. 2004-ben az egyesület vezetésébe választottak. Így a programszervezés mellett kincstárnok is lettem.

Gyerekkori barátaim megalakították a Koronás Főnix Hagyományőrző Haditorna Egyesületet. Hosszas unszolásukra sem voltam hajlandó fegyvert ragadni… Ám 1998-ban az egyesületük dobosa a szerencsi fellépés előtt lebetegedett, így miután Én is dobolgatok kisegítettem Őket. Itt „rontottam” el. Még aznap a fináléban fegyvert ragadtam, és egy kb. 15-20 mp-es „harcban” életem vesztettem.

2000-ben az egyesület kétfelé szakadt, és hosszas dilema után (a barátaim, vagy a „Debreceniségem”) Én is a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesületével tartottam. Szinte azóta szervezem az egyesületnek a fellépéseit. 2004-ben az egyesület vezetésébe választottak. Így a programszervezés mellett kincstárnok is lettem.

Az azóta eltelt időben legjobb tudásom szerint „szolgálom” az egyesület érdekeit, és ennek, illetve a csapat munkájának köszönhetően jelentős minőségi változáson ment keresztül az Egyesület mind a fegyverek, mind a ruházat terén. Ez roppant büszkeséggel tölt el. Ennél is büszkébb vagyok arra, hogy 2007 április 22.-én a máriapócsi szent bazilikában a Nemzetközi Szent-György Vitézei Lovagrend a tagjai közzé választott!!!! Az elmúlt közel tíz év munkája tehát beérett, és egy álmom valóra vált. De a történet folytatódik….

Bár az egyesületben néha keményen odamondom a véleményem (kell is, hisz vezetőféle vagyok vagy mi) a csapat egésze a második családom. Olyan emberek alkotják, akikkel szívesen járok össze a hétköznapokban is. A barátaim nagy része is az egyesület tagjaiból áll, és ez az ami miatt megéri csinálni. A baráti köröm másik része a debreceni és nem debreceni zenészekből áll. Ugyanis a másik hobbim amit 1992 óta űzök az a zenélés, azon belül a dobolás. Már néhány zenésztársamat is sikerült megfertőznöm a hagyományőrzéssel…